Az asztalon ravatalozta fel a kisfia testét. Nem lehet leírni a gyász és szomorúság könnyeit. Jöttek siratni a gyermeket, de nem tudták az elkeseredett anyát megnyugtatni. Próbálták ők beszéddel, szép szóval az élet mulandóságával, Isten akaratával, vigasztalni, de az anya fájdalma nem enyhült.

Amikor ennyire kétségbeesett, eszébe jutott a magyarok nagy szentje, Remete Szent Pál, akihez születése óta mindig imádkozott. Az édesanya fájó szavaival kérlelte a szentünket:

- Ó szentséges Pál, kérlek, add vissza egyszülöttem lelkét, amit a sápadt halál csellel elvett, s akit, ha mint remélem, visszaadsz, és amikor új életre kel, elviszem szent ereklyédhez, megígérem. – Ehhez hasonló szavakkal imádkozott.

A fiú, aki eddig egy egész éjszakán és másnap estig holtan feküdt, felült a ravatalán és láthatólag semmi baja nem volt. Édesanyja hirtelen maga sem hitte a csodát, habár ő kérte, és hitte is. Először megdöbbent és csak utána, néhány pillanat múlva jutott eszébe megölelni életre kelt gyermekét.

Kérdezték a gyereket, hol volt, de a gyerek nem emlékezett.
Hírtelen nagy örömünnep kerekedett. Összeszaladtak a szomszédok, és ahogy a gyász szorítása szertefoszlott, nagy örömbe és ünneplésbe csapott át a korábbi szomorúság. Hálát adtak Istennek, s ámultak Szent Pál csodatételén.

Az anya a fiával már másnap útra kelt, hogy Budára menjen, a Lőrinc kolostorba, ahol a szent ereklyéi voltak. Mikor megérkeztek, a sír mellé térdepelt és hangosan dicsérte Pált, Jézus katonáját, és köszöntötte őt boldog szavaival. Egyik ott szolgáló szerzetes testvér meghallotta az asszony imáját és megkérdezte, mi történt velük. Az anya boldogan mesélte el a történetüket, majd az atya a társainak is elmondta az újabb csodás esetet. Így jegyezték fel ezt is az utókornak, hogy nyoma maradjon a csodáknak.

Feljegyezték azt is, hogy ez az asszony, őszülni kezdő haját rendezetten viselte, és alakja méltóságteljes volt. Arca bájos és arányos, tekintete kedves. Nemes vonásai és orcáját borító pír kislányos külsőt kölcsönzött neki.

A kép közkincs, forrása: Wikipedia