Martin Éva gondolatai a XXI. század hídembere című könyvről

Kedves Vida Csaba!

Le vagyok nyűgözve. Ülünk a tengerparton, órákon át olvasom Ferinek a XXI. század hídembere című könyvedet, és megszűnik körülöttünk a világ. Nem látom, a kíváncsi tekinteteket a hangos felolvasás miatt, eltűnik a tenger hívogató kékje, ott járunk teljes valónkban, ahová a leírásod alapján repít minket a képzelet.

Tizenegy éve hallgatjuk Andrást, szívjuk magunkba a tudást, de a leírásod alapján, új megvilágítást kapnak a már jól ismert tanok. Úgy érzem, hogy András tanítása rózsabimbókat nevelt a lelkemben, de a te könyved volt a az éltető víz, ami kibontotta szirmait. Az olvasás után rójuk a tengerpart  homokján a kilométereket és még mindig erről beszélgetünk. Olyan plasztikus a leírásod, hogy újra átéljük azokat az utazásokat, amiken együtt voltunk, és ahol nem lehettünk ott, az is megelevenedik szemünk előtt. Ennyi Andrással töltött év után is tudott új gondolatot érzést hozni a könyved, mert a jól ismert mondatok ilyen összeszedetten új értelmet nyertek. Ahogy András szokta mondani, " most koppant".

Az írói vénád előtt külön fejet hajtok (bár ilyen előző élettel, talán kicsit könnyebb?), mert olyan stílusban írsz, ami az egyszerű emberek nyelvén is szól, abszolút érthető, de mégis igényes. A leírások pedig olyan részletesek, hogy az ember szeme előtt, mint a festő vásznán, azonnal megjelenik a hely, amiről írsz.

Nagyon köszönjük neked ezt az élményt, sok szeretettel ölelünk:

Martin Éva és Feri