Milyen a lelkivilága az ilyen embereknek és honnan veszik a bátorságot, hogy egy ilyen mélységesen sötét lelkiséggel még felruháznak egy számukra ismeretlen lényt: Istent?

Az áldozás fogalmát Konstantinusz császár, beépítette szedett-vedett vallásába. Jézus szájába adja ezt a borzalmat:

„Igyátok, ez az én vérem, egyétek, ez az én testem!”

 Mi más ez, ha nem Isten-evés? Emberevés!

Sőt még fel is készíti a másnap bekövetkező halálára, összehívja a barátokat, tanítványokat (utolsó vacsora) és önként megy másnap a vágóhídra, mint a barom, aki ott született közöttük, a barmok között. Zseniálisan gonosz a forgatókönyv!

Természetesen, hogy mindenki részese legyen ennek a borzalomnak, szépen hetente elmegy áldozni. Így nem mondhatja, hogy én ártatlan vagyok! Hiszen Ő is áldoz, még ha jelképesen is. Egészen más fogalmi kör, amikor valakik magukból hoznak áldozatot, mint például a vérszerződés. Nem mást áldoznak fel magukért, hanem önmagukat másokért. Ez az önfeláldozás nemes eszméje.

Jézus Urunk szobra - Oviedo, Spanyolország

Őseink áldomásaikor, amikor az Istennel kerültek kapcsolatba, ételt, italt vittek Isten elé. Felajánlották az égieknek, azok kivették belőle maguk számára az étel, ital ízének egy részét, majd a megváltozott ízű ételt annak felajánlói elfogyasztották.

Isten és a szent szellemek jelenlétét igazolta, hogy a felajánlott étel, ital íze megváltozott. Aki ebből az ételből, italból evett, ivott, az Istennel együtt evett és ivott. Ez volt az áldomás!

Isten felajánlott ételt, italt csak szerelemből született Istenanyánk gyermekeitől és azok leszármazottaitól fogadott el. Itt válik érthetővé, hogy mit nem adtak királyok azért, ha udvarukban ilyen személyeket tisztelhettek akár vendégként, akár feleségként, férjként.

Jézus Urunk szobra – Czestochowa, Lengyelország

(Gondoljunk III. Bélára, akinek felajánlják a bizánci császári trónt, vagy Piroskára, Szent László leányára, akit a bizánci császár vesz feleségül, vagy Jolántára, aki a spanyol király felesége lesz, Szent Erzsébetre, …. )

Az áldomás során, az étel és ital áldottá válik, hiszen az Isten megérinti.  Ennek érezhető nyomai vannak és az áldott étel íze megváltozik, az ital csodatévő, gyógyító erővel bír. Ezt a csodát tapasztalják meg mindazok, akik szertartásainkon, jelen vannak. Ez az áldozás és áldomás közötti óriási különbség.

Jézus Urunk szobra, Cochabamba, Bolívia

(Jesus de la Concordia)

 Tekintse meg a 4. részt → Lapozzon tovább →