Szent Margit

A KIRÁLYLÁNY TITKA * Szent Margit élete - 19. rész

384Megtekintés

Margit új munkát talált magának. Végre szabadon repes a lelke, esténként égi csatornákon szerelmetes Jézus Urunkkal beszélget.

Könyvet ír a nemzet sorsáról, s látnoki képességét is hozzáteszi ahhoz, amit a fényfiú mond neki. Most igazi csillaghercegnő lehet, itt nem kényszerítik Isten nevében istentelen emberek. Most szárnyalhat és kiléphet az időtlenség tengerébe. A nemzetért az életért kell cselekednie.

 

Este, amikor ír, boldogan néz a csillagszemekbe, mik ragyogva néznek rá, úgy mint mindig, szerelmetesen, megunhatatlanul és elszakíthatatlanul. Ez a szellem szerelme, erre nincs szó, erre nincs képzelet, ezt érezni kell, erről beszélni nem sokat lehet.

 

Gyakran találkozik Özsébbel, a pálosok generálisával. Régen barátok ők, s oly jó hogy ilyen emberek között lehet, akik értik őt, akik szeretik tiszta szívvel, és akiket szerethet. Várja ezeket a beszélgetéseket, mert a nagy műveltségű, széles látókörű Özséb, igazán élvezetes társaság, akivel jó gondolatokat cserélni. Szép, daliás termetű, híres tudós, igazán férfias jelenség, aki sokszor bebizonyította harci tudását is. A pálosok ilyenek. Büszkeségei a nemzetnek.

 

Özséb - a Pálosok generálisa

Özséb - a Pálosok generálisa

 

Nagyon megváltozott Margit élete. A kor szabályai szerint nagy felháborodást keltett tette, de már nem volt mit tenni, már nem lehetett visszakozni, és nem is akart. Majd elfogadják ilyennek idővel. Erre nem szeretett gondolni. Királyapja bizony nehezen viselte döntését.

 

Mély hallgatás lengte körül a nevét, s inkább hitték halottnak, kit valamelyik pilisi barlangban baleset ért, és nem is beszéltek róla. Pedig beszélhettek volna sok dologról, ami a királyi családban esett, ahogy a királyné maga akarta a hatalmat gyakorolni, s ahogy harcolt saját elsőszülött fia ellen, mert nem őt akarta királynak.

 

Harcolt apa és fiú, ármány és árulás lengett a levegőben mindenhol. Margit végtelenül szerette édesapját és testvérbátyját, Istvánt, és mennyi könnye hullt, mennyit küzdött, hogy hátha egyszer ez a dolog elsimul.

 

Özséb - a Pálos rend alapítója

Özséb - a Pálos rend alapítója

 

Most elvetette ezeket a gondokat, indult hogy írjon, és előtte még néhány apróságot Özsébbel akart egyeztetni. Ültek az asztalnál és Özséb érdeklődve figyelte az egyre gyarapodó művet a magyarok történetéről. S ahogy beszélt, Margit meglepetten tapasztalta, hogy érzései megváltoztak, s egy csodálatos és furcsa felfedezés izgalma járja át.

 

Ahogy Özsébre nézett, először vette észre szemeit, amik olyan selymesen simogatóan néztek rá. Margit soha senkire nem nézett még így, csak égi párjára. Ezek a szemek most megigézték, nyílt, határozott, és szeretettel teli szemeket látott. Egy szerelmes férfi szemeibe nézett, amit eddig soha nem vett észre, s nem is fogadott volna el senkitől.

 

Kicsit meg is rémült, mint egy kismadár, kit megriaszt egy váratlan mozdulat, így rebbent most meg szíve. Hírtelen magányra volt szüksége. Át kell gondolnia a történteket. S akárhogy gondolkodott is, ezeket a simogató pillantásokat minden pillanatban maga előtt látta, ahogy mosolyogtak, ahogy melengettek. Nem változott semmi és mégis minden más lett, az égi szerelmetes mellé beköszöntött a földi szerelem. Kereste azt is, mióta ismeri ezt a szellemet, s talált számtalan életet, mikor ők ketten egymás közelébe kerültek. S kezdte elfogadni azt, mit korábban el sem képzelt volna, hogy földi szerelemmel is találkozhat. Miért is lett volna hiba mindez, hiszen sok életében élt asszonyként, de eddig elhitették vele, hogy csak apácaként szolgálhatja a szent célt.

 

S most hírtelen tőrt fel lelkéből a felszabadult öröm, s alig várta, hogy ő is belenézzen abba a csodálatos szempárba, de már viszonozva azt a gyönyörű tüzet, amit fellobbantott benne.