Szent Margit

A KÖLTÖZÉS – Szent Margit élete 4.

447Megtekintés

Béla király többször ellenőrizte az építkezést. Most végre befejezték az új kolostort és templomot.

Az evezősök szaporázták a tempót, érezték a király izgalmát és sietségét, hogy megnézze a költözésre kész kolostort. A Nyulak szigetére tartottak, amit Nagyboldogasszony szigetnek is hívnak.

 

Margitszigeti kolostor 1542-ből

 

Ez a sziget mindig is Istenanyánk kedvelt földi kertje volt. Itt épült fel az új kolostor a kis királylánynak, Margitnak. Béla királyunk, a domonkos rendre bízta a gondozását. Gazdag ajándékait és a királylánynak kijáró vagyontárgyakat hetek óta hordozták a várból a szigetre. Most minden elkészült, kiválasztották a gyermekkel költöző apácákat és főnemes lányokat. Béla megnyugvással látta, minden rendben van, indulhatnak a gyermekért.

 

Margit sziget

Margit sziget - légi felvétel 2007

 

Árpád-házi Margit elindult, hogy elfoglalja azt a helyet, ahol folytatja csendes életét. Nagy esemény volt ez a költözés, tömegek kezdtek zarándokolni a kolostorba. Látni akarták a szépséges gyermeket, a királylányt, akit odaígértek szolgálni az országért. A kolostort is látni akarták, amit a király építtetett, nagy esemény volt ez az ország életében.

 

Kolostor a Nyulak szigetén

A kolostor romjai ma is láthatóak a Margit szigeten

 

Jöttek apácák, nemes urak és asszonyok, özvegyek és fejedelem-asszonyok, mesteremberek és papok. Voltak kik a közelből indultak útnak, s voltak, akik az ország messzi vidékeiről zarándokoltak.

 

Reményteli szívvel kérlelték a ragyogó szemű kis királylányt:

Imádkozz értünk ó gyönyörű gyermeke Istennek, kérd épülésünket, gyógyulásunkat! Az Isten biztos nagyobb örömmel hallgatja meg a Te tiszta szavaidat, mint a mienket.

 

Margitka pedig imádkozott, s szerelmetes szíve szárnyalt a boldogságtól, ha segíthetett. Érezték az emberek, a gyermeki tiszta szív, hamar hazatalál az égbe, az Istenhez.

 

Esténként, amikor a feladatokat elvégezve visszatért kis szobájába, gondolataival végre egyedül maradva. Igen, értette ő, a nagy titkot. Sok ember elfeledte már, tiszta gyermeki lényét, az Istent magukban már fel sem ismerték. Mily szomorú, hogy a gyerekek tiszta szívét megmérgezik a felnőttek, kik azt hiszik a gyermekeik csak képzelődnek.

 

Nem akarta hogy megkülönböztessék, hogy királyi rangja miatt előnyben részesítsék. Dolgozott hát erőn felül mindent, arra tanították, hogy alázatosan szolgálja az Istent. Mosott hát, és takarított, s ha új ruhát kapott, igyekezett elhasználni, hogy megrongyosodjon. Bármit tett is, nem tudott árnyékban maradni, rendkívüli lénye átsugárzott a legszegényebb gúnyán is. Arca szépségét égi fény színezte, a belső szépsége kiült a tekintetére.

 

S ha remélték is, hogy Margitka csendesen szót fogad, bizony kicsit meglepődtek a mindennapok együttléte alatt. Mert alázatosan szolgálta Ő az Égi világot, s szolgált a földön is, minden rászorulót, kit hozzá vezérelt az ég. De a kősziklát sem lehet meghajlítani, az Ő tiszta égi lényét sem bírták a kolostori merev szabályok, az igazi útjáról, tiszta forrásától eltéríteni.

 

Kolostor romjai

A kolostor romjai a Margit szigeten

 

Itt élte hát életét – a kolostor magas falai között, s tette dolgát, ahogy azt elvárták. Voltak nagy titkai, amik nem is titkok már, mert éjszakánként csillagokba lépett, s vívta égi harcait. Máskor csak hajózott az élet végtelen folyamán, s szelleme csillaga cikkázott az ég végtelen útján.

 

Bármily nagy a szellem, földi testet öltve, viselni kell a nehézkes anyagi testet. De vannak még, kik őrzik az Égi tudást, s jönnek a fény gyermekei újra és újra, hogy emlékeztessenek és tanítsanak. S ha csodákat tesznek, csak azért teszik, ismerd fel végre az erődet, s cselekedj égi dolgokat Te is.

 

Olvasd hát szeretettel a királylány életének néhány csodatételét, ki jött a csillagból, majd lett újra csillaggá, hagyva maga után az emberi szívekbe végtelen szeretetet és tudást.

 

Szent Margit koporsófedele

Szent Margit márvány koporsófedele

 

Ma már nincs sírja Szent Margitnak, fénnyé-válását csak egy eldugott vörös márvány koporsófedél bizonyítja. Nincs teste, ami romolhat, de ott van minden ember szívében, aki Őt szólítja.