Margit felett gyülekeznek a viharfelhők. Nem számít már hogy királylány, az sem számít hogy minden erejével és tudásával a jóságért cselekedett, az sem számít, hogy csodák kísérik, terhes lett a jelenléte, felesleges az ellenkezése, elavult a tiszta szerelmetes hite.

A politika mást akart. A királynő kemény asszony, céljait nem is titkolja, hatalomra tör legidősebb lányával, Annával. A királynak is jól és alkalmas pillanatban suttog a fülébe. Testvér, testvér ellen fordul, szülő gyermek ellen, folyik a harc, a vér, s ehhez segédkezik a hadsereg és az egyházi vezetőség.

A belviszály mellé kívülről is támadják a nemzetet az idegen seregek. A rend, ami nélkül nincs élet, felborult, olyan minden, mint amikor a méhkas felbolydul, s irányítás helyett zűrzavar és fejetlenség kényszerít szertelenségre. Ha bomlasztani akar valaki egy rendet, nem kell mást tenni: zavart kell kelteni és rendezetlenséget. Nem mer senki ellenkezni, közbeavatkozni, Margit az, ki vívja elkeseredett harcát, békülésért, életért, tiszta Isten hitért.

Árpád-házi IV. Béla király és Kötöny ( Kuthen ) a kunok vezére - Karcag

Hova lett az eddigi oly alázatos, királylányunk?  Vagy talán nem is volt soha ilyen? Alázata, szolgálata mindig az Égnek és a rászoruló embernek szólt. Eszköze másnak soha nem volt. Szolgál, de nem szolgalelkű, s nem örülnek neki, amikor azt mondja, hogy a nagyurak és egyházfik, “csak névvel keresztények”, s jobb belátásra kellene bírni azokat, akik gyilkolnak Isten nevében.

Margit végül, kibékíti apját s bátyját, ez azonban nem lesz hosszú életű béke. Lassan ellene fordulnak a kolostorban. Kérik és ígérgetnek neki mindenfélét, csak menjen máshová élni. Félnek is miatta, elveszteni a királyi kegyet, s próbálják rákényszeríteni, hajlítsa meg akaratát, s ne ellenkezzen. Nem tetszik nekik, hogy Margit az élő Jézust kezdi követni, erről egyre többet kezd beszélni. S mikor nem követi az elvárásaikat, megkezdődik a büntetések sorozata.

Apja megvonja a kolostortól és a Nagyboldogasszony templomtól is az anyagi támogatást. Mindazok, akik eddig jótékonykodtak a kolostor felé, ugyanígy cselekszenek. Margitnak nincs már bútora, nincs ruhája. Társai pedig folyamatosan ingerlik, alázzák, kiabálnak vele, gyötrik és bántják, ahol csak tehetik.

S ha olvassuk életének sok csodáját, tudnunk kell, holtan sokkal kedvesebb volt társainak ez a királylány. S ha a világ legnagyobb gyilkosságát elkövették Jézusunk ellen, mikor ártatlanul keresztre feszítik az istenfiút, úgy áratlanul kínozzák égi párját, a fény leányát, ki nem tett mást, csak hűen szolgálta az ég igaz világát.

Kinek volt ennyire útban egy kolostor mélyén, elzártan a világtól egy sziget közepén, Jézus Urunk jegyese, az örök király lánya, az ég csillagszemű virágszála?  Ma a nemzet anyjának is nevezik őt, kire a végső bajban mindenki számíthat.

Mit mi nem tudunk, ő már tudta, neki nem ártott senki a sok fájdalommal. S ha sírt, szomorúságból tette, mert fájt, hogy az emberek, az égi világtól milyen messze elkeveredtek. Aki bánt végül csak magát bántja, mert mit másnak szán, visszaszáll magára, s neki kell majd egyszer szembesülni önmagával.