Szent utak

Táltos nap a Hortobágyon * 2009. június 20-21.

309Megtekintés

Szövetséget kötöttünk Istennel.

A Táltos hagyományok egyik nevezetes helyszíne a Hortobágy. Minden évben június 21-én, Szent János születésnapján (szláv nyelven a Jánost Ivánnak hívják), összegyűlnek a Táltos tanítványok az ország minden pontjáról, sőt a Felvidékről, a Vajdaságból, Erdélyből és sok más országból is ellátogatnak erre a különleges ünnepre. Különleges azért, mert egy-két ezer hasonló gondolkodású ember találkozik itt, és sok kíváncsi érdeklődő is eljön, hogy megtudja, miért is olyan fontos ünnep ez a táltos tanítványok számára.

 

Tekintse meg filmünket:

 

 

Sok éve részt veszek családommal ezen az ünnepen, mégis minden évben más, új élménnyel, tudással, tapasztalattal gazdagodunk. Telis tele van a nap vidámsággal, szeretettel, vágyakozással, mert várjuk az újabb csodát. Kovács - Magyar András folyamatosan átadja számunkra Égi Szentjeink üzenetét, tanításait, mert mi már tudjuk, hogy a tanulás a felemelkedés egyetlen útja. Nem mások elnyomásával, legyőzésével kell előbbre jutnunk, hanem magunk jobbá tételével, szellemi fejlődésével.

 

Aki nem volt ott velünk, annak nem tudom összefoglalni a történéseket, ezért inkább csak kiemelnék néhány számomra fontos mozzanatot. Tanítónk beszélt nekünk a szabadságról, melyet bizony sokféle képen értelmeznek az emberek. Rávilágított arra, hogy a szabadság mekkora felelősség. Felelősség magunkkal és környezetünkkel szemben. Tudunk-e élni a megkapott szabadsággal, vagy másoktól várjuk a megoldást arra, mit kezdjünk vele? Jobb-e ha mindig megmondják, mit tegyünk, és nincs felelősség a vállunkon? Vagy vegyük a kezünkbe az irányítást és ezzel a hibázás lehetőségét is? Mert csak az hibázhat, aki tesz valamit. Nem ellenségünk a hiba, inkább nemesít, jobbá tesz bennünket, de bátorság kell a döntés meghozatalához és a következmények vállalásához.

 

A magyar ember régen szertartások rendszerében élt. A szer (törvény) ma is igazodási pont az életünkben, mely megerősít, szabadságot ad. A közösségünk életében ezért is van olyan fontos szerepük a szertartásoknak.

 

Keresztelő Szent János még vízzel keresztelt, de Jézus Urunk már tűzzel és szentlélekkel. A Szentlélek érintését kaptuk a délutáni szertartás során Tanítónk közvetítésével, és letehettük terheinket is, segítséget kérve az előttünk álló feladatok megoldásához. A tűzkeresztséget az esti parázson járás alkalmával vehettük magunkhoz. A tűz olykor félelmetes, olykor titokzatos, mely tiszteletet vív ki magának. Ezzel a végtelen tisztelettel kértük Szentjeink segítségét abban, hogy felülemelkedve a fizika törvényein megköthessük, megerősíthessük Istennel való szövetségünket.

 

Ez a vágy legyőzi a félelmet, és bátorságot nyújt ahhoz, hogy Istenünkért és önmagunkért a tűzön is átmenjünk. Minden évben újra és újra megerősíti Istentudatunkat, saját magunkba vetett hitünket, mert, ha Isten velünk, ki ellenünk?

 

Más-más érzéssel állok a parázsszőnyeg előtt minden évben, mert mindig más dologban van szükségem a megerősítésre. Nincs két egyforma élményem ezzel a csodával kapcsolatban. Egy érzésem talán mégis állandó: az a mérhetetlen vágy, hogy abban a pillanatban egy kicsit közelebb kerülhetek Istenhez.

 

Köszönöm Tanítómnak, hogy ismét megélhettem a csodát!

Patakyné Lacza Annamária, Kecskemét