DVD
Itália megfejtett meséi
Kovács–Magyar András 65. dvd filmje
A misztikát, a múltat, a szakrális titkokat kutató barátainkkal Spanyolországot, Franciaországot követően Itáliába látogattunk el. Minden ember szívét lenyűgözi Velencében valami csoda, valami megmagyarázhatatlan erő. Kerestük a titkokat. Nem titok, szellemi sugallatra kaptuk meg azokat a kulcsokat, amelyekkel kinyíltak a kapuk. Részlet a filmből:
A Templomos lovagok építészetének utolsó nyomait találhatjuk meg Velencében. Nemcsak a katedrálisok építésében, hanem a magánházak, lakóházak kisugárzásában, megjelenésében is. Velence szent, szakrális helyeit bejárva számtalan csodára bukkantunk. Nagy örömünkre szolgált, amikor magyar emlékek, magyar szentek festményeit, szobrait is megtaláltuk a katedrálisokban.
Az 500-as években kezdődött ennek a csodálatos szigetvilágnak az élete, ahonnét a népvándorlás zűrzavara elől már nem értek el a lovas seregek katonái. Néhány száz év alatt a primitív közösségek egyre nagyobb egységekbe tömörültek, a szigetek benépesültek. Kénytelenek voltak a lagúnák rovására terjeszkedni, feltöltve azok vízét behordott földdel és oda szállított kövekkel. A sziget közötti szorosok csatornákká kezdtek szűkülni, s a mai városközpontban, a Rialto szigeten alakult ki a mai város, Velence magja.
A lakosság osztályokra kezdett tagozódni. A halászok és hajósok élénk kereskedelmi forgalmat teremtettek meg a lombardiai síkság és a szemben fekvő dalmát partok között. Közben gazdag kereskedő dinasztiák nőttek föl s a szigeteket kormányzó tribunok rendszerint a legtekintélyesebb 20-30 családból kerültek ki. E közösség azonban állandó hadakozásra kényszerült hol Kis Pipin Frank király, hol pedig a ravennai-bizánci császár helyhatósága ellen kellett védekezniük. Ezek a közös érdekek persze mind szorosabbra kovácsolták a szigetek közösségeit. Az első dózsét megválasztották 697-ben. Ezzel megkezdte a köztársaság 1100 évig tartó külön életét. A főbb kérdéseket eleinte a népgyűlés döntötte el, de az urak már kezdettől fogva szilárdan a patrícius családok voltak.
A következő századokat a hatalomért folyó éles harcok jellemezték a patríciusok és a dózsék között. 150 év alatt 20 dózse fordult meg Velence trónján. Eközben a város már tengeri nagyhatalommá fejlődött. A 9. században kereskedelmi kapcsolatai már behálózták a kelet-római birodalom egész területét és az arab államok területére is kiterjedt. 827-ben Egyiptomból hazahozták Szent Márk hamvait. Ő és szárnyas oroszlánjai Velence szimbólumává nőtték ki magunkat. Kezdetben a köztársaságot Szent Márk köztársaságának hívták. A kelet-római birodalom a normannoknak nyújtott segítség fejében 1080-ban egész Dalmáciát és Isztriát Velence birtokában adta. A város igazi felvirágzását 1204-ben a keresztes hadjáratok hozták meg. 1297-től 1319-ig kialakult az arisztokratikus jellegű államszervezet.
A gazdaggá vált Velencében kő és márványépületeket emeltek gótikus stílusban a talajba sűrűen vert cölöpök ezrein. A Dalmát partok tölgyei és fenyvesei mellett Libanonból hoztak cédrusokat, hogy a középkor legpompásabb városa felépülhessen. Velence hanyatlásához vezetett, amikor a törökök elfoglalták Konstantinápolyt. A kelépített kereskedelmi kapcsolatok meglazultak, majd 1570-ben a törökök elfoglalták Ciprust is.
Több természeti csapás sújtotta a várost, így két tűzvész 1574-ben és 1577-ben. 1575-ben szörnyű pestit járvány tizedelte meg a lakosságot. Egynegyed részét elpusztította, majd 1630-ban egy újabb járvány 400.000 ember életét követelte. E csapások sokasága megtörte a velencei köztársaságot. 1718-ban Velence végleg elvesztette gyarmatait. Bonaparte Napóleon seresei 1797. május 17-én minden ellenállás nélkül vonultak be a városba. A Szent Márk téren nagy ujjongás közepette elégették az arany könyvet és leverték, összetörték a feljelentések bedobására szolgáló oroszlánfejet. 1798-ban a francia csapatok kirabolták az Arzenált, majd, majd elhagyták a várost, ahonnan számos műkincset vittek magukkal Párizsba. Az 1805-ös pozsonyi békeszerződés értelmében Velence visszakerült a Napóleon által kreált itáliai királysághoz.
Velence a történelme során többször ellentmondásos viszonyba került a katolikus egyházzal. A velenceiek elsősorban velenceinek és csak másodsorban tartották magukat katolikusnak. Ennek demonstrálására a középkori egyházi, világi viszonyok során gyakran került sor. A várost a pápák legalább háromszor átkozták ki a bulában, azonban halálbüntetés terhe alatt arra kötelezték a városi papokat, hogy továbbra is lássák el szakrális feladataikat. Cserébe megvédték őket a Vatikán által emelt vádaktól. A szent inkvizíció képviselői 1592-ben fényes nappal a Grand Canal partjáról hurcolták el Giordano Brunot, hogy aztán 8 évvel később máglyán megégessék.
Velence patrónusa Szent Márk evangélista, akinek ünnepe minden esztendő április 25-én a Szent Márk székesegyházban zajlik. Velence épületeit egymáshoz közel álló vörösfenyőből készítették cölöpökre. Ez a fa nem rothadt el és benyúlhatott a tengerfenék homokos és agyagos rétegeibe is, akár 8 méter mélységig. A cölöpök felett isztriai mészkő képezi az épület alapjait és a pillérek nagy része a sok évszázad után még ma is érintetlen. A belvárosi területet körülbelül 100 csatorna szeli át, amelyeknek két legnagyobbika a két fő közlekedési útvonal is egyben. A kisebb csatornák riu elnevezést kaptak. A félszigetekhez hozzáépültek oldalról a terek és utcák is. Évszázadok alatt váltak szűk régiókká.
A csatornákon, hidakon lehet átjutni, amelyből több mint 400 található Velencében. A hidakat többnyire isztriai kőből és téglából készítették. Nevük ponte, esetleg pontine. A városban egyaránt fellelhető a mór, a bizánci, a gótikus, a reneszánsz, a manierista és a barokk építészet emlékei, melyek szerves egységet képezve alakították ki Velence ma ismert képét.
Megmagyarázhatatlan az az erő, ami utunk során rabul ejtette mindannyiunk szívét. Azzal a reménnyel búcsúztunk, hogy hamarosan visszatérhetünk még a megfejtett mesék birodalmába.
A dvd megvásárolható:
Telefon:
+36-1-251-4983
+36-1-222-3186
+36-1-251-4983
+36-1-222-3186
