Szlovákiában tartózkodtam, amikor ez történt. A szomszédasszonyom halála után másnap hajnalban kopogást hallottam az ablakon. Kinéztem és láttam, hogy Margitka áll előttem, bekiabált az ablakon:
„Rózsika! Rózsika!”
Filmünket indítani kell! Kattintson a bal alsó sarokban lévő lejátszás gombra!
A jobb alsó sarokban elérhető a teljes képernyőméret.
Elmondtam a férjemnek, hogy kit láttam és hallottam. A férjem azt mondta:
„Ne viccelj, hát tegnap meghalt!”
Egy következő alkalommal, Nagypénteken, délelőtt 9 órakor azt hallottam, hogy valaki nevemen szólított és azt mondta, hogy ő már elmegy. Délután Marika fia jött át hozzám és elmondta, hogy az édesanyja meghalt délelőtt 9 órakor. Akkor jöttem rá, hogy Marikával beszéltem, aki negyedik utcára lakott tőlünk, és így köszönt el tőlem. Halála előtt segítettem neki, és úgy látszik ezt akarta megköszönni.
Azóta hiszem, tudom, hogy vannak szellemek!