Ilonka komoly gerincpanaszokkal érkezett Kovács-Magyar András irodájába.
- Ilonka, pár perccel ezelőtt engedtünk el rólad egy létközben rekedt szellemet. Elég komoly problémával érkeztél hozzánk. Hogy érzed most magad? - Csodásan! Megszűnt a fájdalmam! Felszabadult vagyok, melegség önt el. Nagyon jól érzem magam, mint akit kicseréltek. Olyan csodálatos érzés, amit még soha életemben nem tapasztaltam.
Tekintse meg filmünket:
- Említetted, hogy az orvosok a gerinceden daganatot diagnosztizáltak. Mondtad, hogy fáj a gerinced. Gyógyítottuk. Mennyit változott? - Most teljesen le tudok hajolni. Korábban ez nem ment. Nem tudtam lehajolni. A férjem tudja ezt „tanúsítani”, ő kötötte be a cipőmet. - Ez csodálatos! - A lapockám sem fáj! Teljesen más! - Négy éve hozzád kötődött egy földi életében öngyilkosságot elkövető nő szelleme. Mit éreztél, miután a túlvilágra engedtük a szellemet? - Gyomortájékon és a lapockámon éreztem, mintha valaki rázna. Olyan volt ez, mint amikor a szemünk „vibrál”. Korábban, nehezebben vettem a levegőt. Most kristálytisztán veszem a levegőt is. Köszönöm szépen!