Nagyon beteg volt már, kórházba került. Szeretett egy kicsit inni. A férjem azt mondta neki:

- Sós bácsi, ha maga meghal, még a sírjára is viszek bort.

TEKINTSÉK MEG FILMÜNKET!

Filmünket indítani kell! Kattintson a bal alsó sarokban lévő lejátszás gombra!

A jobb alsó sarokban elérhető a teljes képernyőméret.

Hát, szegény tényleg meghalt, nagyon súlyos volt már az állapota, a kórházból már nem jött vissza. A bor pedig el lett felejtve. Egy éjszaka (két napra rá, hogy Sós bácsit eltemették), irgalmatlan csörömpölésre ébredtünk. A konyhában volt egy hatalmas tükrünk. Nagyon szép tükör volt, azt hittük, leesett a falról, és összetörött. Szaladtunk ki megnézni mi történt, de a tükör a helyén volt.

- Mi történt a borral?

- Papa mindjárt azt mondta, hogy itt járt a Sós bácsi és követeli a bort.

- Ibi néni, említette, hogy egy alkalommal, amikor a férje a kórházban volt, egy furcsa dolog történt a lakásban.

- Igen, a férjem a kórházban volt, egyedül voltam itthon a mamával és a kislánnyal. A hálószoba ágyunknak volt egy pereme, amelyről egy ütemes kopogás hallatszott minden éjszaka. Nem tudtam elképzelni mi az. Szóltam az anyukámnak, jöjjön be hozzám aludni. Akkor éjjel nem volt kopogás. Másnap éjszaka az anyukám visszament a helyére aludni, én újra hallottam a kopogást. Elmeséltem a férjemnek ezt az esetet a kórházban. Azt mondta, ez nem létezik, biztos csak hallucinálok. Miután a férjem hazajött a kórházból, elhatározta, hogy éjszaka fennmarad, megfigyeli, hogy létezik-e ez a jelenség. Elindult a kopogás az ágy peremén!

- Ez éjszaka volt?

- Igen, éjszaka, pontosan éjfélkor. A férjem megmérgesedett, azt mondta: akárki vagy, gyere elő, birkózzunk meg! Erre az ő oldalán az éjjeliszekrény kivágódott, és újra becsukódott.

- Papa is látta a szellemet?

- Papa éjszaka találkozott a szellemmel.

- Hol látta a szellemet?

- Egy éjszaka felkeltem, a hálószoba ajtajában álltam, amikor a másik szobában megpillantottam egy sötét alakot. A fejét, és a felső testrészét láttam teljesen. Először azt hittem, hogy a feleségem.

- A férjem azt hitte, hogy én vagyok az, kimentem a mosdóba, és mintha jöttem volna befelé. A papa ekkor az ágyra nézett, látta, hogy én alszom. A szellem ekkor már eltűnt a másik szobában a fotelok mögött.

- Ibi néni, most a túlvilágra engedtük a lakásban tartózkodó szellemeket. Említettem, figyeljék meg, világosabb lesz majd a lakásban.

- Igen! Azt hittem, hogy kisütött a nap. Világosabb lett. Pedig nem is süt a nap.

- Szinte ragyog minden!

- Igen, határozottan világosabb lett!

Tekintsék meg lapunk Szellem – elengedés menüpontját!

Hegedűs Mária