Szent Margit

A LÁNYKÉRÉS – Szent Margit élete 8.

1131Megtekintés

Béla királyunk, fiával, Istvánnal és a cseh királlyal, nagy lakomát ültek. Az asztal roskadozott minden földi jótól. A szolgák megállás nélkül hordták a finomabbnál-finomabb italokat és ételeket.

Vége volt a háborúnak.

Mindenkinek így volt jobb, hogy a két nép békét kötött. Sok sebből vérzett már a nemzetünk az utóbbi időkben, mindenki nagyon örült a régen várt egyezségnek. A szokásoknak megfelelően, az egyezséget meg akarták erősíteni, szándékuk komolyságát bebizonyítani azon mód, hogy a két királyi ház, házasságkötés révén kerüljön rokonságba.

 

II. Ottokár, cseh király

II. Ottokár, cseh király

 

Megegyeztek hát, hogy Ottokár, a csehek királya feleségül veszi Margitot, Béla királyunk szépséges lányát. Napokig folyt a vigalom, aztán együtt keltek útra, jött Ottokár is magyar honba. Látni szerette volna mihamarabb leendőbeli feleségét. Büszkén lépkedett lován, hozta számtalan ajándékát, s jöttek hamar a Boldogasszony szigetre, leánynézőbe.

 

Bár Béla királyunk feltételesen ígérte Margit kezét, tudni akarta lánya véleményét, azért titkon remélte, hogy gyermeke ezúttal egyetért döntésével. Volt már példa, hogy megismerhette lánya elszánt akaratát, így szíve mélyén érezte, nem eldöntött kérdés a házasság megkötése.

 

OTTOKAR CSEH KIRÁLY

II. Ottokár cseh király leánykérőbe jön Magyarországra

 

Ottokár szíve torkában dobogott. Nagy dolog elébe nézett, híre volt már Margit szépségének. Külön ajándék volt, tudni tiszta ragyogását, amivel gyógyította annyi embertársát. Árpád-házi királylányt feleségül kapni, nagy esemény volt, hogy ezzel a Turul vért örökölhette az elkövetkező nemzedéke. Nagyot dobbant hát szíve, mikor Margitot végre meglátta. A fiatalságának szépsége ragyogott arcán, s még valami más, amit nehéz megmondani, mert csillagszemekbe nézve, könnyű meghatódni, s rabul esni.

 

Ottokár egy pillanatig sem habozott. Talán kicsit túl tolakodó pillantással mérte végig Margitot, talán nem is számított rá, hogy gondolatai előtte nem jelentenek titkot. S mire végre elmondták látogatásuk célját, Margit döntött sorsáról, ő bizony nem vállal földi királyságot.

 

Tudták jól Margit elszánt szorgalmát és alázatosságát, tudták végtelen kötelességtudását, s azt, hogy minden feladatot teljesít. Remélték hát, hogy némi diplomáciai ráhatás után, megváltoztatja elhatározását. Jöttek hát a különböző kérések és parancsok, másról sem beszéltek neki, csak hogy gondolkozzon, értse meg, legyen tekintettel, és az országért tegye meg.

 

Már mindenkinek elege volt a kérdésből, hiszen egy pápai engedéllyel a házasság engedélyezhető. Mást se hallott Margit, csak érdemeit Ottokárnak, s azt hogy legyen már engedelmes lánya a király apjának. A kolostor falai közt is erről ment a példálózás, s nem volt már nyugta se Olimpiádisz asszonytól, se apáca társaitól. Édesanyja és családja mind haragudott rá, talán egyedül István bátyja értette lelke fájdalmát.

 

Margit azonban megmakacsolta magát, s nem értette őket igazán. Ha egyszer Istennek ajánlották, az ország megmeneküléséért, most hírtelen mi történt?

 

Nem szélkakas ő, ki fordul, amerre éppen fújnak, kisgyermek kora óta vezeti egy szent akarat. Ő égi utakról jött, s zárdába zárva élte az életet. Kisgyerek korától tanították arra, miként kell szolgálni az Istent, s ő mindennél jobban szerette a nemzetet, hogyan képzelik, hogy ő az Istennek tett esküjét megszegi? S az égi jegyese, kinél nincs számára szebb és nemesebb, őt hogy hagyhatná el. Még nem tette meg végső fogadalmát a rendnek, ezért tudnak még arra gondolni, hogy feleségnek adják valakihez.

 

Ottokár kicsit zavarban érezte magát, hiszen ő királynét akar, kit tisztel és szeret az egész ország. Margit szépsége egészen rabul ejtette, mindenét odaadta volna, hogy e gyönyörűséges lányt szerethesse. S Margit sem akart senkit bántani, csak hagyják végre élni életét, ahogyan neki szánta az ég. S már mondani sem akarta senkinek, hogy titkon, a kolostor zárt kapui mögött, minden alkalommal megbüntették, csak hogy akaratuk rákényszerítsék.

 

Végül eldöntötte, nem kell senkit megsebeznie. Ha nem hagynak fel az esküvő gondolatával, inkább megcsonkítja arcát, csúfjának világnak, de nem megy más országba.

 

Inkább levágom orrom, s fülem, de nem leszek más felesége – mondta, s ekkor megértették végre, hogy ez egy megmásíthatatlan akarat.

 

Mária királyné okos politikus asszony révén, megmásította véleményét, s talált nagyszerű megoldást a bajra, más menyasszonyt ígért Ottokárnak. A helyzet már oly kínossá vált, hogy szinte hallatszott a sok sóhajtás, ami az ég felé szállt, megköszönve ezt az okos megoldást.

 

Anna királylány legidősebb lányát, ki szintén híres szépség, teszik meg Ottokár jegyesévé. S így mindenki békét talál végre, és senkit sem sértenek meg ezek a döntések.

 

Így esett az egyik leánykérés, aminek ezek a sorok őrzik ma is emlékét.