Szent Margit

AZ ÉGI PÁR - Szent Margit élete 5.

1337Megtekintés

Néha Margitot is kétségek gyötörték, és elbizonytalanodott. Ő fényt látott, végtelen szeretetet, virágok tengerében Jézuskánk lépkedett.

Élőbb Ő az élőnél, aki mindennapjait bearanyozza, mégis halottként siránkoznak róla, s állítják, Isten feláldozta egyszülött fiát. Ott van minden templomban vértől csöpögő kereszten, s a templomokban siratják, s gyászolják.

 

Fájt neki is a keresztre feszítés minden másodperce, nem is bírta nézni, ahogy szenvedni látja Jézusunkat, szerelmetes Fényfiúnkat. Siratta Ő is ezerszer a fájdalmat, ami oly szörnyen égette minden fény-szülött szívét. Ott volt ő is, élt akkor is, csak akkor nem ezt a testet és nem a Margit nevet viselte.

 

Jézus Urunk arca a torinoi lepel alapján

Jézus Urunk arca a torinoi lepel alapján

 

S ha tudta is, hogy él, ha értette is az örök élet rejtelmét, nem és nem bírta könnyek nélkül látni Jézusunk keresztre feszítését. A kolostorban pedig folyton látnia kellett e szenvedést, e szerint zajlott a szertartások rendje.

 

Alkalmazkodott hát e rendhez, felajánlott és kiszabott böjtöket, de gondolatban ezerszer is simogatta égbe érő fény-kezekkel e fájdalmas sebeket. Gyógyította szerelmetes fényével. Kitalált jobbnál jobb dolgokat, miként enyhíthetné ezt a fájdalmat. A fájdalom mégis erős maradt, s érezte, minden szertartással újra és újra kínozzák a megkínzottat.

 

Este, mikor szobájában egyedül maradt, kibontotta ládikóját, s boldogan vette elő a pici ruhadarabkát, ami megőrződött ennyi időn át, s mit kincsként rakosgatott. Mária szőtte lehelet - finom szövetét, s beleszőtte minden szeretetét, ahogy várta a kis jövevényt. Kimondhatatlan érzés volt ezt a kis inget fogni, azt, ami egykor a piciny testre simult.

 

Jézus Urunk

Jézus Urunk

 

Ott állt mellette Jézus szelleme. Beszélgettek ők akkor is, mikor ezt földi szemmel senki észre sem vehette. Ekkor ragyogott csak fel igazán a szellem, ilyenkor nem látta a szenvedő testet, ragyogó csillagszemekkel nézett rá égi szerelmetese.

 

Itt nem volt idő, s nem volt korlát, végre letehette a hétköznapok nehézkes gúnyáját. Tanította őt az égi jegyes, mutatta a csodák útjait, s merített az Isten tiszta világából, hogy így segítse embertársait.

 

Mindenkinek választani kell, mivel táplálja lelkét, s mindenkinek tudni kell igaz hovatartozását.