Szent Margit
Szent Margit születésnapja - 1242. január 27.
„Jó és szent volt, sok ember példaképe.
A jóságát sok csodatevéssel jutalmazta meg az Isten.”
Szent Margit szellemcsaládunk hatodik leánygyermeke, a női szépségnek megtestesítője. Mária Magdala szellemének ikertestvére. Minden korok férfiainak nagy szerelme.
„Margit, Magdala, Anna, Mária, Erzsébet és Emese.
Isten szüleinknek nem volt csúf gyermeke.”
Margitunkat már négy évesen Szűz Mária tanítja szellemben.
Édesapja, IV. Béla kápolnájában beszélget Szűz Mária szellemével. Édesanyjának, Laszkarisz Máriának, a görög császár leányának nem tetszik ez. Rokonára, Olimpiádisz asszonyra bízza a kis Margit nevelését. Ő neveli a Margitszigeten két esztendeig, majd Visegrád várában tizenegy évig. A reá bízott királyi hozományt eközben eltulajdonítja.
Margit 20 évesen elhagyja az apácarendet, és a Pilisbe megy a tiszta magyar szellemiséget képviselő Táltosokhoz. A Pálosok a hivatalos egyházi bejegyzésért küzdenek. A nemes ügyért Ő is közbenjár apjánál és rajta keresztül a pápánál.
A pilisi barlangokban együtt őrzik a pilisi pálosokkal Jézus Urunk keresztjét és ruhaereklyéit.
Jézus tanítja Margitot, hogy a szűziesség fogadalmával nem él természetes életet. Özséb, a rendfőnöke karjaiban nyugszik meg. A rend tagjai mind a magyar szellemcsalád tagjai. Margit gyógyít, tanít, királynőhöz illő módon. Azért él, hogy a magyarok valós történetét tudassa. Elmondja, hogy Istent száműzni akarják szellemcsaládunk lelkéből, szelleméből és fejéből azok, akiknek soha nem volt élő kapcsolata Istennel és a szellemvilággal. Vakká kívánják tenni a szellem embereit, hogy közöttük a félszeműek lehessenek a királyok.
Részlet Kovács–Magyar András előadásából:
Így imádkozik:
„Mennyei Anyám és Mennyei Apám, Ti, akik a világmindenség urai vagytok, hallgassátok meg fohászomat!”
Kéri a rend beiktatását Pálos rendként. Kívánsága halála után teljesül. Sajnos a mai Pálos rend már nem követi a szellemi kapcsolatok fenntartásának hagyományát, csak nevében maradt meg, szellemében azonosult a mai egyházi szokásokkal és szabályokkal.
Az egykori Táltosok szellemiségét csak kevesen őrizzük már, de a magyar lelket amint megérinti e kevesek szava, azonnal feléled. Nem titok, hogy szellemiségünket ma is üldözik, kigúnyolják, és bebörtönzik ellenségeink. Maguknak védőbástyákat építve, tudatlanságukat leplezve, ideológiákat gyártanak, és Istennel soha nem találkoznak.
Margit böjtöl, több mint 80 napig, elgyengül a pilisszentkereszti Mária-kegyhelyhez tartva. A kegyhely előtt huszonhét méterrel összeesik és meghal. Özséb siet utána, és karjaiban viszi a Pálos barlangokba. Halálát követően fénnyé válik, a legmagasabb szentséget elérve, és márványkoporsója fedelén lenyomatot hagy éppen úgy, mint Jézus Urunk a palástján és Mária Magdala a hálóköntösén. Arcának emlékét, fényképét a halotti véloma (fejkendője) is megőrizte.
Életében legnagyobb varázsa, hogy finom lélek tudott minden körülmények ellenére maradni. A magyar szellemcsalád egyik adománya, hogy haláluk után fényalakban meg tudnak jelenni. Olykor Mária is megjelenik, Lourdes, Fatima, Magyarország számtalan Mária-jelenésnek helyei, de Margitunk szintén gyakorta megjelenik. Így Karácsond községben a templom restaurálása közben. Erről fényképfelvétel is készült, a világon egyedülálló módon:
Szent Margit jelenés a karácsondi templomban
Fénylenyomat a koporsófedőn, fényként megjelenés.
Mit tudnak még szentjeink?
Életükben csodák sorát művelik, haláluk után még nagyobb csodákat tesznek!
Ők igazi szentek! Róma miért nem avatja szentté Őt sem, mint szellemtestvéreit?
A válasz egyszerű: mert magyar, Isten gyermeke.
És ettől jobban semmit nem irigyelhetnek.
Több, mint 700 év telik el – és emléke elevenen él az emberek emlékezetében – mire szentté avatják. A magyar szellemcsalád több szentet adott az emberiségnek, mint a többi nemzet összesen.
Hogy ez ki ne derüljön, ma már boldog-boldogtalant szentté avatnak. Így a valóságos szentek szinte eltűnhetnének a sokaságban. A valóság azonban mást mutat. Vannak szentek, akiket az egész világ ismer és tisztel. Ilyen csoda valamennyi magyar szentünk, Istenanyánk mind
a tizenkét gyermeke, életekről életekre.
Szent Margit örök fénye ragyogja be napjainkat!
Kovácsné Tóth Klára: Szent Margit
Táltos királyunk – IV. Béla idejében –
Nagy kegyetlenséggel pusztított a tatár országunk szívében.
Nem bízhatott a pápa segítségében,
Magára maradt nemzetünk, a túlerővel szemben.
Szomorú volt az emberek helyzete.
Romokban hevert az ország nagy része.
Veszélyben forgott a nemzet és a király élete.
Margitot még a szíve alatt hordta édesanyja,
Mikor a királyi pár a születendő gyermek életét Istennek ajánlja.
Megszületett Margit, a szülők szemefénye,
Ki isteni küldetéssel érkezett a földre.
Három éves korától a Domonkos rend kolostorában nevelkedett.
A tiszta szívű gyermek Isten dicsőségére itt cseperedett.
Kegyeiért két király is epekedett.
Szépségével lenyűgözte a kérőket,
De Ő a Megváltó jegyese lett.
Bár fizikailag sokat szenvedett,
A lelke az égiekkel repkedett.
Boldog volt, ha az embereken segíthetett.
Imádkozás közben Jézussal lehetett.
Szíve örült, ha a sötét éjszaka után,
Bíborszínekben pompázó gyönyörű hajnalra ébredt.
Aranyló fényben ragyogó Napra nézhetett.
Csendes óráiban révülhetett.
Nappali tevékenysége a beteggondozásban,
Bélpoklosok ápolásában nyilvánult meg.
Fejét mindig azon törte,
Istennek tetsző életet hogyan élhetne.
Jó és szent volt, sok ember példaképe.
A jóságát sok csodatevéssel jutalmazta meg Istene.
A kolostorban sokszor veréssel büntették,
Mert nem úgy gondolkodott, ahogy mások tették,
Mert ők az égi üzenetet nem értették,
Végig gondolta életét.
Éjjel álmatlanul hánykolódott és meghozta sorsdöntő lépését.
Húsz éves volt, amikor a Pilisbe ment,
A Pálosoknál – a Fehér Táltosoknál – talált menedéket.
Leírhatatlan örömmel és megkönnyebbüléssel kezdte új életét.
Arca ragyogott, szeme csillogott, boldogságban úszott.
Ég és Föld között lebegett.
Köszönöm édes Istenem ! – kiáltott és adott hálát az égieknek.
Új emberekkel, új érzéssel ismerkedett.
Özséb – a Pálosok vezetője – szívét, lelkét rabul ejtette.
Égi és földi tudásukat összevetve,
Segítettek az embereken és gyógyították a betegeket karöltve.
Lelküket a sok jócselekedet éltette.
Ilyen volt Margit királylány utolsó földi élete.
Huszonnyolc évesen, teste fénnyé válva, csillagként visszatért a mennybe.
Siratták a földiek,
Örültek az égiek.
Emlékét a világ nem felejti.
Szentként tiszteli, becsüli, szereti.
Kovácsné Tóth Klára: Szent Margit
Táltos királyunk – IV. Béla idejében –
Nagy kegyetlenséggel pusztított a tatár országunk szívében.
Nem bízhatott a pápa segítségében,
Magára maradt nemzetünk, a túlerővel szemben.
Szomorú volt az emberek helyzete.
Romokban hevert az ország nagy része.
Veszélyben forgott a nemzet és a király élete.
Margitot még a szíve alatt hordta édesanyja,
Mikor a királyi pár a születendő gyermek életét Istennek ajánlja.
Megszületett Margit, a szülők szemefénye,
Ki isteni küldetéssel érkezett a földre.
Három éves korától a Domonkos rend kolostorában nevelkedett.
A tiszta szívű gyermek Isten dicsőségére itt cseperedett.
Kegyeiért két király is epekedett.
Szépségével lenyűgözte a kérőket,
De Ő a Megváltó jegyese lett.
Bár fizikailag sokat szenvedett,
A lelke az égiekkel repkedett.
Boldog volt, ha az embereken segíthetett.
Imádkozás közben Jézussal lehetett.
Szíve örült, ha a sötét éjszaka után,
Bíborszínekben pompázó gyönyörű hajnalra ébredt.
Aranyló fényben ragyogó Napra nézhetett.
Csendes óráiban révülhetett.
Nappali tevékenysége a beteggondozásban,
Bélpoklosok ápolásában nyilvánult meg.
Fejét mindig azon törte,
Istennek tetsző életet hogyan élhetne.
Jó és szent volt, sok ember példaképe.
A jóságát sok csodatevéssel jutalmazta meg Istene.
A kolostorban sokszor veréssel büntették,
Mert nem úgy gondolkodott, ahogy mások tették,
Mert ők az égi üzenetet nem értették,
Végig gondolta életét.
Éjjel álmatlanul hánykolódott és meghozta sorsdöntő lépését.
Húsz éves volt, amikor a Pilisbe ment,
A Pálosoknál – a Fehér Táltosoknál – talált menedéket.
Leírhatatlan örömmel és megkönnyebbüléssel kezdte új életét.
Arca ragyogott, szeme csillogott, boldogságban úszott.
Ég és Föld között lebegett.
Köszönöm édes Istenem ! – kiáltott és adott hálát az égieknek.
Új emberekkel, új érzéssel ismerkedett.
Özséb – a Pálosok vezetője – szívét, lelkét rabul ejtette.
Égi és földi tudásukat összevetve,
Segítettek az embereken és gyógyították a betegeket karöltve.
Lelküket a sok jócselekedet éltette.
Ilyen volt Margit királylány utolsó földi élete.
Huszonnyolc évesen, teste fénnyé válva, csillagként visszatért a mennybe.
Siratták a földiek,
Örültek az égiek.
Emlékét a világ nem felejti.
Szentként tiszteli, becsüli, szereti.
