A LÁNG * Szent Margit élete - 14. részAz esti alkony lassan ereszkedett le. Elcsendesült a természet is. A kar felé tartott Margit, ahol annyira szeretett imádkozni.
Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi, reggeli szolgálattevéssel, imával, Istentisztelettel, aztán a napi munkához láttak: ki - ki ott, ahol éppen be volt osztva szolgálatra. A kolostor betegeket...
Béla királyunk, fiával, Istvánnal és a cseh királlyal, nagy lakomát ültek. Az asztal roskadozott minden földi jótól. A szolgák megállás nélkül hordták a finomabbnál - finomabb italokat és ételeket.
Az apácatársak, sokat mondó pillantással néztek egymásra. Margit érthetetlen szavakat mormolt elmerült imája közben. Hallották máskor is, talán meg is szokhatták volna már, de nem így történt.
Egy szép nyári nap volt, olyan, amikor a felhők csak úgy játékosan kergetőztek az égen, nem azért hogy esőt hozzanak, hanem hogy kedvüket töltsék a szaladgálásban.
A király boldogan emelte magasba kislányát, nevetett apa s lánya egyaránt. Piciny volt a gyermek, még nem is beszélt, a világot csendben szemlélte, nagyra nyitva szépséges gyermekszemét.
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy királyság. Híres királyság volt ez, a világ közepén, ahol a király nagyon szerette nemzetét.